7.rész

7.rész

Az egész twitter „rólunk” szólt, hogy vajon én vagyok a barátnője meg ilyenek. A követőim száma megugrott párszázzal. Nem volt kedvem elolvasni az utálkozó leveleket inkább kikapcsoltam. Szekrényem felé vettem az időt, ugyanis még mindig pizsibe voltam. Felkaptam magamra ami legelsőnek a kezembe került.

Kicsit barnába öltöztem, de hiszen ez a divat most.

-          Elmentem. – kiabáltam fel a lépcsőn, aztán becsuktam az ajtót.

Sétálni akartam. Hiszen annyira szép ősszel a táj. Ahogy a fákról hullnak a levelek, változatos színű fák. Itt ott zöld, de inkább már bebarnult mind. Leültem egy közeli kispark padjára, és onnan néztem a gyönyörű tájat. Tudjátok még a csendnek is hangja van. Lehetett hallani ahogy a levelek leérnek a földre, bogarak járkálását rajta. Becsuktam a szememet, és csak ültem s hallgatta a természet hangját.

-          Mia? Mia Parks? – zökkentettetek ki gondolkodásomból.

-          Sebastian Michaels? – fordultam hátra.

-          De rég láttalak Mia. – ölelt meg.

-          Tudod nem mindenkinek megy annyira jól az élete mint neked. – nevettem.

-          Úgy érzem a humorérzéked nem változott semmit. – gúnyolódott.

Sebastian volt az első szerelmem, vele történt meg az első csókol is. Rettentően helyes, még most is. De a szülei milliomosok, s el kellett költözni. Nehezen de eltudtam felejteni, mivel muszáj volt.

-          Örülök hogy újra láttalak, most viszont mennem kel. Remélem látjuk még egymást. – köszönt el.

-          Örültem. – öleltem meg.

Régen nem éreztem az illatát. Hogy mennyi emléket vissza tud hozni egy aprócska illat, ölelés, puszi… Biztonságba éreztem magam a karjai között. Elbúcsúztunk majd hazafelé vettem az irányt. Nem volt messze a park 20perc gyalog, ezért viszonylag hamar hazaértem. Kulcsomat, táskámat ledobtam az előtérbe, s mentem fel a szobámba készülődni. Megfürödtem, megcsináltam a hajam, kisminkeltem magam. Csak azt nem tudtam eldönteni hogy mit vegyek fel, hiszen azt mondta ne öltözzünk ki nagyon.  Egy narancssárga ruha mellett döntöttem.

-          Leah kész vagy? – kopogtam be a szobájába.

Kilépett az ajtóm és a szavam is elállt. Gyönyörű volt! Az én „kicsi” húgom már nem is annyira kicsi.

Mia viselte:)

Leah tiszta anya. A mosolya, haja, szemei. Jobban hasonlít rá mint én.

-          Leah gyönyörű vagy! – dicsértem meg.

-          Ugyan, te szebb vagy. – válaszolt.

-          Nem igaz. – nevettem.

Belekaroltam majd a lépcső felé vettük az irányt.

-          Ne menjetek el! Nem szabad! – jelent meg előttem ismét anya.

Hideg kirázott, lábaim megremegtek. Mik ezek az „üzenetek”? Nem tudok rájönni, és vajon csak én látom, vagy Leah is látja? Megkérdezni nem merem mert akkor vagy bolondnak néz, vagy jobban megharagszik.

-          Mia jól vagy? – aggódott.

-          Igen persze. – válaszoltam egyből.

Nem fogom neki elmondani, egyszer úgyis megszűnik. Csak képzelgek, semmi több. Próbáltam kicsit nyugtatni magam.

-          Mia itt vannak Jade-ék. – kiabált apa.

-          Rendben! – válaszoltam.

Felvettük a kabátot s elindultunk.

Később

-          Megjöttünk. – szólt a taxis.

Megköszöntük, kifizettük, majd a club felé vettük az irányt. Zene már kintről hallatszott, sosem voltam bulizós lány, inkább tanultam. De éreztem hogy ez különleges este lesz! Ahogy beljebb haladtunk egyre hangosodott a zene. Eleinte csak szépen lassan de utána bedurvult. Nem tudom hogy lehet ezt szeretni. Hatalmas tömeg volt, beljebb haladva érezni lehetett a tömegből áradó meleget. Itt-ott egy kis büdös is megcsapott, annyira nem zavart. Szememmel Justint kerestem, nem kellett sokáig keresni, ott volt fent az emeleten. Bevetettem magam a tömegbe ahol tudom hogy jól lát, s átadtam magam a zenének. Elkezdtem táncolni, elég érdekes módon, feltűnően nem is érdekesen. Biztos voltam hogy kiszúrt. Ekkor valaki hátulról megfogta a derekamat és szorosan magához húzott. Kis idő múlva felé fordított és legnagyobb meglepetésemre…