3.rész

3. rész

Próbáltam kinyitni a szememet de nem ment, túl sok volt a fehér. Ezért csak hunyorítottam de így is feltudtam ismerni hogy hol vagyok. Bizony kórházban voltam. Hallottam a körülöttem lévő gépek sípolását.

-          Mis Parks hogy érzi magát? – jött be az orvos.

-          Jobban köszönöm. – válaszoltam.

-          Remek, holnap már haza is engedjük. Mellesleg látogatója van, be engedhetem? – kérdezte.

Bólintottam majd kiment. Az ajtóban egy jól ismert arcot fedeztem fel.

-          Bejöhetek? – kérdezte apa.

-          Persze, gyere ülj le! – invitáltam beljebb.

-          Mia – nyelt egy nagyot majd folytatta. – Mikor akartad elmondani? – nézett rám csalódottan.

-          Szóval tudod? – néztem az ablakban lévő legyet. Hogyan próbálni innen kijutni. Neki ott van még az egész élete, nem tudja hogy mikor fog meghalni. Senkinek sem kívánom ezt az érzést.

-          Igen, az orvostól tudtam meg. – törölte le a könnyeit.

-          Sajnálom apa! – éreztem hogy nekem is elhagyják a könnyek a szememet.

-          Mia..- közelebb lépet majd szorosan magához ölelt. – Mia mennem kell Leah egyedül van otthon. Holnap majd érted jövök. – engedett el a szorításából.

-            Rendben. – mosolyodtam el, mintha minden rendben lenne.

 Pedig nincs rendben semmi, egyáltalán semmi. Nem mutatom de fáj, olyan érzések kavarognak bennem amit nem merek senkinek elmondani. Félek hogy mit fognak rólam gondolni. Miután apa elment felnéztem twitterre, nem volt semmi érdekes csak annyi hogy Justin Bieber holnap valami kórházat látogat meg. Ezért inkább kikapcsoltam a gépet és elaludtam. Az éjszaka elég unalmasan ment el, csak néha, néha jött be egy nővér hogy jól vagyok-e. Reggel korán felkeltem, nem is kellett sokat várnom a reggelire. Gondolhatjátok milyen finom volt a kaja. De más választásom nem volt.

-          Mis Parks, megjöttek a leletek és jól van. Haza mehet. – jött be a doki.

-          Rendben. – majd kikeltem az ágyamból és össze szedtem a cuccomat.

-          Akkor ne felejtsen el 3 naponta bejönni ellenőrzésre. – ezzel a mondattal távozott.

Felöltöztem majd otthagytam a „szobámat.” A folyóson sétáltam amikor egy vadbarom nekem jött. Ismerős volt, nagyon is de nem jöttem rá hogy kiaz. Mellesleg még bocsánatot sem kért csak elszaladt mellettem miközben majdnem fellökőt. Úgy döntöttem hogy követem, egy kórteremben tartózkodott. Ekkor tudatosult bennem hogy ő nem más mint Justin Bieber. Az ajtónak dőltem és néztem őt. Ahogy a rajongóival bánt annyira aranyos volt. Sokszor mosolyt csalt az arcomra. De legnagyobb meglepetésemre :

-          Nem mersz beljebb jönni? – nézett rám Bieber.

-          Nem akarok. – mondtam majd sarkon fordultam.

Hogy én milyen hülye vagyok! Mi az hogy nem akarok? Persze hogy akarom, igen jellemző rám. Minden elől elmenekülök.

-          Héé! Várj már. – kiáltott utánam egy ismeretlen hang.

-          Igen? – néztem hátra kérdően. Mikor tudatosult bennem hogy ki volt az.

De lennék a csaj helyében *-*