4.rész

4. rész

-          Miden betegnek kijár velem egy kép. – mosolyodott el

„Beteg” Ez a szó csengett a fülembe. Fájt, nagyon fájt. De hát mit is gondolhatna hiszen kórházban vagyok.

-          Nem vagyok beteg.

Ezt meg minek mondtam? Nem vagyok normális, de ha vissza szívnám akkor meg mit gondolna rólam?!

-          Akkor  minden látogatónak. – mosolyodott el újból.

Egy meleg kezet éreztem a kabátzsebembe mintha keresne valamit.

-          Meg is van! – kiáltott fel. – Akkor egy kép? – vette elő a telefonomat a zsebemből.

-          Oké. - válaszoltam

 Legalább lesz egy képem amint vissza tudok emlékezni hogyan néztem ki hajjal, meg hát hány lány álmodik róla. Csinált egy képet a telefonommal, majd elővette az övét is és azzal is.

-          Ne ez töröld ki! – könyörögtem.

-          Nem, nem. – nyújtotta ki a nyelvét majd elszaladt.

-          Justin ne már! – kiabáltam utána, ledobtam a táskámat s utána szaladtam.

Az egész folyosó tőlünk zengett, de nem sokáig hiszen a lépcső utolsó fokán Justin hasra esett.

-          Na meg vagy! – kiáltottam fel. Elvettem tőle a telefonomat majd a hátára ültem, és úgy töröltem ki a telefonjából a képet hogy ő is lássa.

-          Ne már! – siránkozott.

-          Hát Bieber ezzel már elkéstél – gúnyolódtam , és elindultam a táskám felé.

-          Figyelj te már tudod az én nevemet, de én még nem. Szóval elárulnád? – futott mellém.

-          Mia, Mia Parks. – ráztam vele kezet.

-          Justin Bieber. – kezdett el nevetni.

Táskám mellé érve felvettem majd ránéztem Bieberre.

-          Nekem mennem kell.

-          Figyelj Mia, nem lenne kedved találkozni ma este? – pirult bele a mondatába.

-          De szívesen. – pirultam el én is.

Telefon számot cseréltünk, megbeszéltük hogy 7-re eljön elém. Kicsit vártam már, hiszen teljesen máshogy „ismertem” azt hittem hogy egy beképzelt tuskó, de nem. Valami furcsa érzés kapott el, nem tudok rájönni hogy mi lehet ez.