2.rész

2. rész

-          Mia ébresztő! Elkésel a suliból. – költögetett apa.

-          Hol vagyok? Hogy kerültem haza? – csodálkoztam.

-          Mike talált rád a temetőben, teljesen eszméletlenül feküdtél ott. – jött be a húgom.

~

-          Mia úristen!- kiáltott fel Mike. – Jól vagy? – tette fel a kérdést.

De már nem voltam olyan állapotban hogy válaszolni tudjak neki. Éreztetek már olyat hogy lebegtek? Na igen pont olyan érzésem volt. Csak én voltam egy erdőben, hallottam a patak csobogását,madarak csiripelését, olyan érzés volt pontosan olyan mint a magány. Nagyszerű érzés volt, kizártam magamból az összes érzést. Igen akkor még anya sem érdekelt.

~

-          Hahóó Mia itt vagy? – aggodalmaskodott Leah.

Bólintottam egyet majd ezzel távozott a szobámból. Kitápászkodtam az ágyamból, és a zuhany felé vettem az irányt. Letusoltam majd felöltöztem. Hajamat lófarokba fogtam, majd felraktam a nyakláncomat.

-          Leah hol van anya táskája? – szaladtam át a szobájába.

-          Itt nincs, nyugodtan nézz körül. – felelte nyugodtan.

Úgy is tettem, elsőnek a ruhás szekrényénél néztem meg. Nem volt ott, pedig tudtam hogy csak ő vehette el. Ekkor ránéztem a hatalmas macijára ami ott hevert az ágya előtt.

-          Ne! Abba nincs. – magyarázott.

Ekkor már biztos voltam hogy abban van, ezért megfogtam és szétszedtem.

-          Jesszus Leah te kleptomániás vagy?! – húztam elő az eltűnt dolgaimat. Igen abban volt anya táskája. – Nézd mitcsináltál vele! – húztam elő a teljesen össze körömlakkozott táskámat.

-          Biztosan ráborult, nem direkt volt! – siránkozott. – Csak tudod Mia te több időt tudtál eltölteni vele, nekem csak halvány emlékeim vannak róla. Meg neked ott a táska is, vannak tárgyi emlékid is. Nekem nincs. – tört ki belőle a sírás.

Nem szóltam hozzá csak kirohantam a táskával a kezemben egyenesen a szobámba. Előpakoltam a körömlakjaimat majd szétkentem a táskán. Ezt több színnel is megtettem, majd ráírtam azt hogy: Leah. Így most már neki is lesz róla tárgyi emléke.

-          Leah gyere kicsit! – kiáltottam a mesterműmet csodálva.

-          Miaz? – rontott be.

-          Ez a tiéd. – nyújtottam át neki.

Amikor meglátta az arcára kiült egy halvány mosoly. Rám nézett majd közelebb lépet és megölelt.

-          Köszönöm. – súgta a fülembe .

Rámosolyogtam majd ott hagytam a szobámba. Melegség töltötte el minden porcikámat, legfőképpen a szívemet. A fürdőszobába tartottam befejezni a sminkelést amikor hirtelen feltűnt előttem egy alak.

-          A..any..anya? – dadogtam.

-          Köszönöm Mia! – majd ezzel eltűnt.

A szívem hevesebben kezdett dobogni, lábamat már nem éreztem. Összeestem.

- Apa! Gyere gyorsan! – Leah kiabálhatott, hallottam minden egyes szót. De nem tudtam válaszolni rá. Csak ott feküdtem mint egy kődarab, egy jelentéktelen kődarab.