5.rész

5. rész

HÉT ÓRAKKOR

-          7 óra van! – tört be a szobámba Jade és Abby.

Mindjárt kész vagyok! – ráncigáltam fel magamra a ruhámat

Ezt vettem fel.

-          Itt van! Itt van ! – ugrándozott az ágyamon Jade.

-          Mia megjött a – hagyta abba. – Húú gyönyörű vagy. – folytatta apa.

-          Köszönöm, na de elindulok sziasztok. – pirultam el.

A lépcső utolsó 2fokában kicsit megremegett a lábam.  Biztos akarom ezt? Aztán rengetegen utálkozó üzenetet kapok. Nem hiányzik ez nekem. Mielőtt meggondolhattam volna magam elkéstem. Justin kopogott az ajtón. Nem tehettem mást, muszáj volt kinyitnom. Legnagyobb meglepetésemre egy csokorrózsával a kezében állt az ajtó előtt.

- Ezt neked hoztam. – nyomta a kezembe kicsit zavartan.

- Köszönöm. – fogadtam el.

-          Akkor indulhatunk? – tette fel a kérdést.

-          Persze. – válaszoltam.

Nagyon illedelmes volt, még a kocsi ajtaját is kinyitotta nekem. 10 perce ha el indultunk de nem tudtam az utat figyelni, a szememet egyszerűen nem tudtam róla levenni. Meg az,az illat egyszerűen eszméletlen. A kocsiba csak azt lehetett érezni. Gyönyörű barna szemeit néztem, hosszú szempilláját ahogyan pislogott, ahogyan nyelt. Hasamba valami furcsát éreztem, nem tudom hogy mit de nem szokványosat. Az még csak fokozta az érzelmeket, hogy elkezdte simogatni a combomat. Különös de egyben jó érzés volt.

-          Megjöttünk. – zökkentett ki a gondolkodásomból.

Sosem jártam itt, de nagyon gyönyörű volt. Olyan mesébe való, nem az én világom de gyönyörű volt. Egy tengerparthoz hozott vacsorázni, romantikus és egyben aranyos dolog volt tőle.

-          Nem tudtam hogy hová szeretnél menni, ezért ezt találtam ki. – mondta miközben kihúzta nekem a széket.

-          Nagyon szép, tetszik. – mosolyogtam

Helyet foglalt mellettem, majd kibontotta a mellette található pezsgőt. Szótlanul ültünk egymás tekintetét keresve. Igaz hogy nem beszéltünk de ez többet mondott minden szónál. Nem kellett sokat várnunk meghozták a vacsorát. Nem tudom hogy ez hogyan lehetséges, de el is felejtettem hiszen ő Justin Bieber neki mindent lehet.

-          Szóval Mia, a szüleid mivel foglalkoznak? – törte meg a tökéletes csendet.

-          Apa ügyvéd. Any…anya nem él. – morzsoltam el néhány könnycseppet.

-          Sajnálom. – állt fel majd ölelt meg hátulról. – lenne kedved sétálni a tengerparton? – tett fel egy újabb kérdést.Bólintottam, segített felállni és elindultunk a víz felé. A napocska már lemenőben volt és így gyönyörűen megvolt világítva. Enyhe szellő simogatta arcunkat. Kellemes érzés volt. Észre sem vettem hogy Justin megfogta a kezem annyira elbambultam. Erős férfias keze van.

-          Nem ülünk le? – húztam le magam mellé.

-          Figyeld Mia! De gyönyörű. – mutatott az ég felé.

Nagyon szép volt, mint a filmekben. Justin megunhatta az ülést ezért kidőlt mellém. Ráfeküdtem a kezére, de nem tartott sokáig, magához ölelt. Ott feküdtünk ketten mint egy darab fa. Eleinte kellemetlen érzés volt de hozzá szoktam. Ha lehetne akkor most befagyasztanám az időt, had tartson örökké ez a perc. Elbóbiskolhattam mivel Justin karjai közt ébredtem.

-          Ennyire unalmas vagyok? – nevetett. – Jól van Mia ezt még megbánod. – kezdett el a víz felé szaladni velem.

-          Ne! Ne Justin! – próbáltam kiszabadulni a karjai közül.

Nem sok sikerrel jártam, egyszerűen csak beszaladt velem a vízbe.

-          Véged van Justin Drew Bieber! – lett komoly a hangom.

Rávetettem magamat, majd próbáltam lenyomni a víz alá. Nem sok sikerrel jártam. Engem többször lenyomott a víz alá mint én őt. Magához ölelt hogy megint megtegye, de valahogyan ki szabadultam a szorításából. Ellöktem magamtól, majd a víz alatt elúsztam, ekkor:

-          Mia hagyd békén nem hozzád való! – jelent meg a víz alatt anya.

Megijedtem majd gyorsan a vízfelszíne felé úsztam. Nem hozzám való? Ezt mire értette? Miért tűnik el folyamatosan? Miért nem kérdezhetek tőle?

-          Mia jól vagy? – aggodalmaskodott a csurom vizes Bieber. Jobban meg nézve a mindig tökéletes haját most így vizesen furcsa de egyben szexi látvány volt. Ahogy lefolytak a vízcseppek a hajából…

-          Igen – feleltem. – Justiiiin valami hozzá ért a lábamhoz! – sikítoztam.

Közelebb jött hozzám, megfogta a derekamat, majd óvatosan kiemelt a vízből. Lassan csúsztam le kezei közül, egészen a szájáig. Vizes, hideg ajkai az enyémhez értek, nyelvét beengedtem majd hevesen fickándozni kezdtek a nyelveink. Mesés pillanat volt, tarthatott volna örökké, de nem így történt. Még egy kicsit úszkáltunk, beszélgettünk, s kijöttünk a vízből. Mindenünk csurom víz volt. Eleinte kínos volt hogy annyira feszül rajtunk a ruha, de nem utána nem zavart. Nem lát minket itt senki, akkor meg? Jus közeledett felém, magához húzott, fenekembe belemarkolt. Majd ismét egy szenvedélyes csókot váltottunk.