13. rész

(Zene ITT)

Soha nem hittem, hogy a bánat tud olyan erős lenni, mint a fizikai fájdalom. Mikor elkap hirtelen, olyan, mint egy görcs, mint egy fogfájás, összegörnyedek, mert nem bírok egyenesen maradni. Összeszorítom az öklömet, hullanak a könnyeim, és azt hiszem, megrepedek és kihullanak a belső részeim. Talán ha ordítanék, széttépnék valamit, vagy a földhöz verdesném magam, az segítene. De még is belülről egy hang azt súgta próbáljak erősnek látszani.

Justin beült a Range Roverébe és elhajtott. Abban a pillanatban nem bírtam tovább, lábaim összerogytak alattam, így a földre zuhantam. Kibuggyantak belőlem az első könnycseppjeim is. Nem tudtam erősnek látszani, egyszerűen lehetetlen volt. Justin mindig ott volt nekem, a lehető legrosszabb pillanataimba is látott, és most mindent elrontottam. Elrontottam egy hülye randiért. Végleg elvesztettem őt.

                                                 

-          Jól vagy Mia? – guggolt le mellém Jade.

Megáztam a fejem.

-          Sajnálom nagyon. Tényleg. – húzott magához.

-          Vannak dolgok, amiket egy "sajnálom" nem hoz helyre. Van olyan fájdalom, ami túl mélyre hatol, hogy valaha is meggyógyuljon olyan egyszerű dolgok által, mint a szavak. Nem számít, bármennyire is komolyan gondolod őket.  – makogtam.

-          Akkor én inkább elmegyek. – állt fel mellőlem.

Ez a csend ami körülvett jobban fájt, mintha hatalmas lárma lett volna körülöttem. Erőt  vettem magamon, feltápászkodtam a csupasz betonról, s elindultam befelé. Szerencsémre az égvilágon nem volt itthon senki. Így nem is tudtak kérdezősködni. Felbattyogtam a szobámba, majd a szobámon keresztül a fürdőszobámba. Odalépkedtem a mosdókagylómhoz, majd langyos vízzel megmostam az arcomat. A rengeteg sírás miatt, a víz már marta az arcomat. Elzártam, majd megtörölgettem nedves arcomat. Sóhajtottam egy nagyot, s leültem az ágyamra, majd benyomtam a notebookom. Amint felléptem twitterre egyből Justin kiírására lettem figyelmes.

„Believe tour! Európa. xxx”

Szívem összeszorult. Nehezebben kaptam levegőt, az ismerős könnycseppek ismét megjelentek az arcomon.

Elbúcsúzni jött, azért volt sok dolga, azért kellett sok mindent lemondania, mert holnap utazik el. Számomra minden világossá vált. Már még nagyobb lelkiismeret furdalásom lett.