Justin szemszöge
-
Justin! Figyelsz rám te egyáltalán? – csattant fel
Selena.
-
Sajnálom, de rohannom kell. – álltam fel az asztaltól.
-
Justin! Megint ahhoz a kis fruskához mész?
-
Selena, megegyeztünk valamiben. Akkor azt tartsuk is be
kérlek.
-
Vedd már észre magad! Úgy táncolsz, ahogy a kiscsaj fütyül.
-
Nem akarok erről vitatkozni veled. Téged választottalak
nem őt. – nyomtam egy gyors puszit a szájára.
Elköszöntem mindenkitől, majd bepattantam a kocsiba. Az egész
úton Mia járt az eszembe. Mégis hogyan tehette ezt? Apró kezén az a rengeteg
karcolás, az a rengetek vér. Mind miattam van. Nem fogom sose megbocsájtani, ha
miattam meghal. Nem, nem halhat meg! Elég erős hozzá, hogy kibírja!
-
Fiam, te mit keresel itt? – nézett rám értetlenül az
orvos.
-
Miát, Miát keresem. Hol van? – lihegtem.
-
Most műtik.
-
Hogy mit csinálnak? – csodálkoztam.
-
A szervezete nem bírta azt a sok vérveszteséget, ezért
vérátömlesztésre van szüksége.
Nem hittem a fülemnek. Mi az hogy vérátömlesztés? Egyszerűen
lefagytam amint meghallottam. Szóhoz sem jutottam. Nem, nem lehet, hogy
meghaljon!
-
H.. hanyadik emelet? – dadogtam.
-
2.
-
Köszönöm.
-
Héé! Nem mehetsz oda! Nem fogadhat látogatókat, csak az
édesapját.
Nem érdekelt semmi, és senki. Csak egyes-egyedül Mia. Teljes
erőmből futottam, lábaimat már nem éreztem annyira fájtak. Tüdőm már majd
kiszakadt a helyéről, de ez még minig elviselhetőbb fájdalom volt, mint amint
akkor éreznék, ha elveszteném őt.
-
Justin! Mégis mit keresel itt? – förmedt rám Mr. Cole.
-
Sajnálom! Tényleg nagyon sajnálom!! – lihegtem.
-
Elnézést! Önök Mia hozzátartozói? – lépett ki egy orvos
a teremből.
-
Igen, mi történt? – kaptam hirtelen oda a fejemet.
-
Nem kerülgetem a forrókását, ezért csak kimondom. –
sóhajtott egyet az orvos.
-
Ú.úúgye neem haalt meeg? – dadogott Mr. Cole.
-
Uram, megengedné hogy elmondjam? Köszönöm. Nos Miának nagyon
ritka vére van. És már nincs annyi, hogy az sikeres legyen a műtét.
-
Én szívesen adok vért! – vágtam rá egyből.
-
AB negatív vagy? – nézettek rám.
-
Nem, sajnos nem. – csóváltam a fejemet. – És maga? –néztem
rá Mia apjára.
-
Nem sajnos én sem, és Leah se. – hullajtott el pár
könnycseppet. – Akkor ennyi volt?
-
Uram! Én tudok olyat akinek AB negatív a vére! – kaptam
észbe. – Azonnal hívom! – vettem elő a telefonomat, s tárcsáztam.
Mia szemszöge
-
Hogy érzi magát? –kérdezte Vanessa ( az ápoló nő csak
tegezhetem)
-
Jobban, már nem akar leszakadni a karom.
-
Bejöhetek? – kopogtak az ajtómon.
-
Úgy is bejössz, akkor minek kérdezed meg? – forgattam
meg a szemem. – Vanessa kimennél? – suttogtam.
Vanessa némán kisétált a szobából, s őt követően Justin
lépet be a szobámba. Majd leült mellém a székre.
-
Fogalmam sincs miért csináltad ezt. – fogta meg a
kezemet, s óvatosan végighúzta rajta a mutatójúját. – Ha azért csináltad mert
fájdalmat akartál nekem okoznod, akkor sikerült. De abba nem gondoltál bele,
hogy apukádnak ez mennyire fájt. De megígérhetem többé nem fogom hagyni, hogy
hülyeséget csinálj. Egyedül. Bármint csinálsz azt én is megcsinálom utánad.
Nézd. – tűrte feljebb az ingjét.
-
Te nem vagy normális. – vágtam rá azonnal.
Justin karja tiszta vágás volt. Még annyira friss volt, hogy
csurgott rajta végig a vére.
-
Nem, mert te nem vagy normális. Mond hogy tehetted ezt
magaddal? Vagyis inkább, hogy tehetted ezt velem? Nem megkértelek arra, hogy
vigyázz magadra?
-
Sss.sajnálom Justin. – könnyeztem.
-
Hát sajnálhatod is, ugyanis mostantól szobatársak lettünk.
-
Tessék? – néztem rá csodálkozva.
-
Jól hallottad, nem fogom hagyni, hogy megint ezt tedd
magaddal! Megígérem.
-
Na és Selena? – néztem rá a könnyeimmel küszködve.
-
Nem izgat, hogy mit gondol. – vonta meg a vállát. – Na de
megyek hozok pár cuccot. Én nem szeretnék ilyen popsivillantos valamiben
aludni. – nevette el magát.
-
Justin! – szóltam utána.
-
Igen? – nézett hátra.
-
Köszönöm!
Elmosolyodott majd visszalépett az ágyam felé. Közelebb
hajolt, majd amint látta, hogy nem fogom elutasítani ajkait az enyémre
helyezte.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése