12. rész

Ismét elmúlt egy hét. Kórházban feküdve nem olyan izgalmas, másoknak. De én egy percet sem unatkoztam. 24 órás megfigyelés alatt tartottak. Általában Justin, de ha nem ért rá akkor szegény ápolónőket zaklatta, hogy figyeljenek rám. Szóval állt a bál a kórházban. De végre már itthon vagyok. Sokkal jobb itthon lennem, nincsenek ápolónők akik minden percben bejönnek, akik miden mozdulatomnál idegösszeroppanást kapnak. Azért kicsit sajnálom őket, Justin nagyon rájuk szállt. Apropó Justin.. hmm azt hiszem  visszafordíthatatlanul beleszerettem. Ha van igazán rohadt dolog ezen a nyavalyás világon, egy dolog, amitől az ember totálisan össze tud zuhanni, és abszolút lemegy elmehülyébe, az a reménytelen szerelem! Utolsó éveimet, napjaimat, perceimet, másodperceimet vele szeretném eltölteni. Sosem éreztem még ilyet valaki iránt. Biztonságot érzek ha vele vagyok . Mikor vele vagyok, olyan mintha egy láthatatlan dobozba zártak volna minket. Megszűnik körülöttünk minden és mindenki, csupán ketten vagyunk.

                                                

Félek, igazán félek. Már csak évim, napjaim vannak hátra. Nagyon félek a… Haláltól.

-          Mia!! Merre vagy? – kiabált Justin.

-          Ágyamban. – válaszoltam.

Nem kellet sokat várnom rá, felcsörtetet az emeletre, majd belépett a szobámba.

-          Na ne! Ne már, hogy még minig pizsamában vagy. – nevetett.

-          Nincs más dolgom, meg amúgyis azt mondták sokat kell pihennem.

-          Szóval nincs más dolgod. – ismetélt meg. – Lehet nyálas lesz, de nem igazán érdekel. Szereztem két jegyet a Rómeó és Juliára. Említetted, hogy nem láttad szóval ne mond vissza. – vakarta meg a tarkóját.

-          Te komolyan eljönnél velem? – csodálkoztam.

-          Szerinted minek vettem két jegyet?

-          Őő nem tudom. De nagyon köszönöm. – pusziltam meg.

-          7-re érted jövök. De most dolgom van. SziaMia. – kuncogott.

-          Látom sose fogod megunni. – forgattam meg a szemem.

-          Soha ne mond, hogy soha.

Amint elhagyta a szobámat egyből máslett a légkör. Mindig is szerettem egyedül lenni, de most már nem. Nem szeretek, nem tudhatom mikor jön el a vég. Sőt kifejezetten utálok egyedül lenni. Vészjósló gondolataimat a telefon csörgése zavarta meg.

-          Szia csajszi! Mitcsinálsz ma?

-          Megnézek valami romantikus filmet, s kisírom a szemem. Miért?

-          Nincs kedved eljönni velem edzeni?

-          Akkor félre kel raknom a zsepimet, pedig már bekészítettem. De felőlem mehetünk. – adtam be a derekam.

-          Akkor 20 perc és találkozunk. Szia.

Jadet ismerve lesz abból félóra is. Szóval nyugodtra vettem a tempót. Elmenetm tusolni, megszárítottam a hajam, felgumiztam. Kerestem magamnak egy edzőfelszerelést. Szürke nadrág, szürke felsőből állt.

Majd beledobáltam pár cuccot a táskámba, s indulásra készen álltam. 

-          Az a dögös szőke téged néz! – bökött oldalba Jade.

-          Jade! Te komolyan pasikat jöttél nézni?

-          Elindult! Felénk tar! Ne szúrd el Mia!! – ugrándozott.

-          Ömm, sziasztok lányok! Már régóta figyelünk titeket..

-          Észrevettük. – vágtam a szavába.

-          Mia! – szólt rám Jade.

-          Szép neved van. – mosolygott rám.

-          Na te már tudod az ő nevét, de ő viszont még nem tudja a tiédet. – fontoskodott Jade.

-          Jake Blak. – válaszolt. – Amúgy nem iszunk meg valamit? – vakarta meg a tarkóját.

-          De szívesen. – vágta rá egyből a barátnőm.

Nem volt vészes, sőt egészen jól szórakoztam velük. Megbeszéltünk velük egy dupla randit ma estére, és már tökre várom. Fogalmam sincs mit vegyek fel. Nem akarok se túlöltözni, se alul. Szóval ilyen köztes. De sokkal könnyebb lenne ha elárulnák hová megyünk. De nem, ááá legyen meglepetés. Végül egy halványlila nadrágnál, egy lila cipőnél, bézsszínű blúznál, s egy aranyszínű táskánál döntöttem. Hajamat begöndörítettem, majd felraktam egy alapsminket. Ha már úgy bejöttem Jakenek, hogy nem volt rajtam smink, akkor nem lenne értelme agyonsminkelnem magam.

-          Mia, itt van Justin. – jött be a szobámba Leah.

-          Hogy ki? – csodálkoztam.

-          Tudod, Justin Bieber. – nevetett.

-          Basszus, teljesen kiment a fejemből. – csaptam a homlokomra, majd leszaladtam az ajtóhoz.

-          Szia! Nagyon csinos vagy. – dicsért meg.

-          Köszönöm! – pirultam el.

Ekkor egy fekete BMW állt meg a házunk előtt, majd kiszállt belőle Jake és Jade is.

-          Francba. – szitkozódtam halkan.

-          Sziasztok! – köszöntem nekik.

-          Szia. – majd amint észrevették Justint is hozzárakták a „sztok”-ot.

-          Egy elég vicces helyezet alakult ki. Ugyanis mindkettőtöknek elígérkeztem mára. – próbáltam „vidáman” mondani.

-          És ezen én miért nem nevetek? – kérdezte flegmán Justin.

-          Akkor kivel mész? – tért el az előző témától Jake.  

-          Nem tudom. – fújtam ki a levegőt.

-          Mia, beszélhetnénk négyszemközt? – ragadta meg erősen a karom.

-          Persze. – indultunk el, majd tátogtam egy „bocsit” a többieknek.

-          Ez mégis ki? – tért rá egyből a témára.

-          Jake. – válaszoltam egyszerűen.

-          Honnan ismered?

-          Kondiból. De amúgy is mit érdekel az téged, hogy kit honnan ismerek?

-          Edzeni voltál? Mond komolyan megőrültél? – emelte fel a hangját.

-          Nem edzettem, csak figyeltem.

-          Kitalálom, Jaket?

-          Igen, pontosan. – bólogattam cinikusan.

-          Egész héten veled voltam, minden nap ott aludtam veled , nehogy hülyeséget csinálj. Erre ez a hála? Lemondod a közös programunkat, erre. – bökött a fejével Jake felé. – Direkt lemondtam az esti programomat miattad. Erre te csinálsz másikat helyettem. Pedig nagyon jól tudod, nekem nincs annyi szabadidőm mint neked. – ordított.

-          Mi lett volna a másik programod? Nem tán Selenácska? – kérdeztem gúnyosan.

-          Beszélhetnél róla kedvesebben is, ha ő nem lett volna már rég nem élnél. De tudod mit? Nem érdekel!! Te sem érdekelsz! Menny a francba! – majd elviharzott mellőlem.