14. rész

Van jobb bedugult orrokkal, kisírt szemekkel ébredni? Hát nem hiszem…  6:45, remek. Összesen 5 órát aludtam, ha egyáltalán ezt nevezhetem alvásnak.

Kiszálltam az ágyamból, majd a fürdőszobám felé vettem az irányt. Nem volt erőm belenézni a tükörbe. Anélkül is tudom hogyan nézek ki… Betegesen sápadt arc, karikás, kisírt szemek, egyszerűen szívdöglesztőnek éreztem magamat. Pizsamámat lehámoztam magamról, majd a szennyes tartóba helyeztem. Beléptem a zuhanyfülkébe, s magamra engedtem a langyos vizet. De nem bírtam sokáig alatta állni, folyamatosan gondolkodásra késztetett. Elzártam, majd a szekrényembe kutakodtam valami elviselhető ruházatot keresni. Végül  egy szürke felső, fekete nadrág mellet döntöttem.

-          Kakaó jöhet? – nyomott elém egy bögre kakaót Leah, miközben leültem a konyhába.

-          Az mindig. – próbáltam, mondom próbáltam mosolyogni.

Nagyon furcsa szokásunk volt ez, még anya szoktatott rá minket. Kakaóval keltünk s vele is feküdtünk. Ő csinálta a világ legfinomabb forrócsodáját. Még ma is érzem az ízét a számban. Ami kicsit furcsán hangzik, de így igaz. A miénk a nyomába se ér. Mai napig nem tudjuk, hogyan csinálta olyan finomra. De az ő titka is maradt, amit a sírig megőrzött.

-          Jó reggelt. – nyomott egy puszit a hajamra apa.

-          Jó reggelt, kakaót? – nyomott egy bögre kakaót apa elé Leah .

-          Köszönöm. – mosolygott. – Nos már csak 1 hónap van a nyárból lányok, jól élvezzétek ki.

-          Elmegyek! Elmegyek a nagyikéhoz! – jelentettem ki.

-          Tessék? – fordult felém apa.

-          Elmegyek, 3 hétre. Muszáj lesz kiszellőztetem a fejem.

-          És ezt muszáj Bécsben tenned? – kérdezte a húgom.

-          Igen, megyek felhívom őket. – álltam fel az asztaltól.

Megbeszéltem a nagyival, holnap indulok hozzájuk. Már a jegyem is lefoglaltam. 9 kor indul a gépem. Régóta nem voltam ott, utoljára szerintem gyerekkoromba amikor anya még élt. Azóta nem. Pedig mindennél jobban szerettem ott lenni. Minden más volt, sokkal boldogabb volt mindenki. Talán azért mert anya élt még, de talán nem.

Elhessegettem minden anyával kapcsolatos dolgot a fejemből, majd összepakoltam a cuccomat holnapra. Röpke 3 órámba telt minden bepakolni. Szekrényeimből az összes elfogadható ruhát kiszedtem, fiókjaimból is minden fontos dolgot kivettem. Egyszóval üres lett a szobám. Csak a bútorok voltak a helyükön, meg persze 3 bazinagy bőrönd a szobám közepén.

Szívem szerint, megírtam volna Jadenek hová megyek, de nem! Még mindig haragszom rá, vagyis rájuk. Főleg, hogy azt pletykálják együtt vannak. Áldásomat adom rájuk… Abbynek sem írhattam mert ő Japánban van. S csak 2 hét múlva jön haza. Szóval nem írtam senkinek, inkább gépeztem egy „kicsit.” Olyan kevés időmet vette el, hogy már azt vettem észre, hogy sötétedik. Lementem megvacsoráztam. ( Palacsinta, juharsziruppal. Hmm, finom.) Megfürödtem, holnap reggel már nem akarok. S álomra hajtottam fejemet.